Nem friss hír, de aktuális 

http://magyarkonyhaonline.hu/magyar-izek/miert-jo-a-magyar-juh

Amitől a szellem is jóllakik

2015.04.15  | Laky Zoltán

Lassangyarapszik, ezért a kihalás szélére került, pedig kiváló húst ad a mangalicáhozés a szürke marhához hasonlóan őshonos magyar racka. A csavart szarvú, kecsesés élénk állatok kissé vad jellegű, márványos húsa azoknak is ajánlható, akik afaggyús birkától idegenkednek.

"Amikor legutóbb elvittük nyíratni a bárányainkat,arra lettünk figyelmesek, hogy a többi birkának van egyfajta bamba birkanézése.Hozzájuk képest a mi rackáink szinte értelmes tekintetű, elegánsan mozgó, nemesállatok. Ez korábban nem tűnt fel, mivel mi mindig csak rackáttartottunk." Ezt az emléket Dömös Fanni idézi fel a Magyar Konyhának, akiférjével, Sebők Attilával csemői tanyáján tart egy kisebb rackanyájat. EközbenLéna, az egyik anyajuh, talán hogy gazdája mondandóját alátámassza, olyan éber,emberi szemmel is kecsesnek tűnő pózt vesz fel fotóriporterünk kamerája előtt,mint valami szupermodell a kifutón. A szakirodalom szerint nem csak a csemőirackák ilyen éberek. "Vérmérséklete élénk, kissé ideges, ebből kifolyólagmagatartása bizalmatlan. A test felépítése szabályos és tetszetős, mozgásagyors, ügyes és harmonikus" - olvasható az Őshonos magyar fajták címűkötetben. A magyar rackát az évszázadok során arányos teste, kissé vadtermészete és büszke tartása tette kivételes állattá - na meg perszedugóhúzó-szerűen csavart, V alakban meredező szarvai, amelyekhez hasonlót csakegyes kínai juhfajtáknál ismerünk.

Szabad élet

A fajta eredetére ellentmondó elméletek vannak. HankóBéla, a neves zoológus szerint a racka honfoglaló őseinkkel együtt érkezett aKárpát-medencébe, bár erre nincsenek sziklaszilárd bizonyítékok, az elsőrégészeti emlékek és leírások a XVI-XVII. századból maradtak fenn. A racka ősijellegére utal ugyanakkor, hogy elődeink a finnugor eredetű "juh"szót csak a rackára használták, a nyugatról származó sváb fajtákat és a merinóta német eredetű "birka" megnevezéssel illették. Vagyis nem kizárható,hogy már a honfoglaló magyarok is rackát tartottak. Sebők Attila és Dömös FanniCsudatanyáján is ezért találunk racka juhokat - eredetileg lótartással, lovasíjászattal, hagyományőrző lovas és kézműves bemutatókkal foglalkoztak (Attilahonfoglalás kori reflexíjakat is készít), így kapóra jött nekik, hogy ahagyomány szerint őseinknél a ló után a juh volt a legfontosabb háziállat. Afestői fekvésű, a beszédes nevű Gyöngyvirágos-tölgyes mellett elterülő tanyakét lányuk és kisfiuk mellett tizenöt ló, tizenhárom racka (közülük egy kos),három szamár, hat mangalica, két törpedisznó, három magyar agár, öt macska éshét nyúl otthona. A kis életközösségből alighanem a rackák élvezik a legnagyobbszabadságot.

"Az év szinte minden napján kinn vannak a legelőn,rájuk sem nézünk. Nem kell őket bolygatni - magyarázza Attila. - Évente kétszermegfogjuk, hogy megnyírassuk, lekörmöljük és beoltassuk őket, amúgy aztcsinálnak, amit akarnak. Pénz sem kell hozzá, csak terület." "Télenazért kapnak egy kis kukoricát, de egyébként csak rohangálnak és eszik, amittalálnak" - teszi hozzá Fanni.

A kihalás szélén

A rackát évszázadok óta így tartják. "Nem utolsóhaszna a magyar juhnak az sem, hogy megél olyan legelőkön is, amelyen semmifélemás háziállat nem élhet" - írja Hankó. Az irodalom szerint a rackaigénytelen jószág, nem zavarja a szélvihar és a havas eső sem, télvíz idején ismegelégszik egy fészerrel, ahol a bárányát megelli. Az erős, életképes kicsikmár születésük napján képesek az anyjukkal több kilométert megtenni. Később isszívósak maradnak, a legelőn tartott racka a szó jó értelmében vett parlagi juh:edzett állat, mely a szabadban éli le az életét. Ez persze hátrány is. Azállandó mozgás miatt lassan gyarapszik, s szigorúan gazdasági alapon nemversenyképes a zárt tartásban, tápon gyorshizlalt húsfajtákkal szemben. Emiattis járt be hasonló pályát, mint a mangalica, és került a kihalás szélére. Azutóbbi évszázadokban a jobb húskivitelű nyugati fajtákat részesítettékelőnyben, s a múlt század elejére már csak a Hortobágyon maradt számottevőállomány. (Ezért hívják a magyar rackát hortobágyi rackának is.) A szocializmusalatt jóformán eltűnt a racka, és ma a juhállomány kevesebb mint öt százalékátalkotják a hagyományos fajták, ennek ötöde hortobágyi racka, ami mintegy 6500egyedet jelent. Állami génmegőrzési program keretében sikerült megmenteni a fajtát,de ma sem sokan tartják.Sebőkék nem bánták meg, hogy a lovak után rögtönrackákat vásároltak, amikor tizennyolc éve a tanyára költöztek. Julcsi volt azősanya, őt követte Léna, Lili, Szaffi, Jolán és a többiek, na meg a kos, Jávor.Csak az anyákat nevezik el, a kicsiket nem, mert különben nem lenne szívüklevágni és eladni őket. Kivételt képez most Mese és Mátka, akiket meg akarnaktartani anyajuhnak.

Dömös Fanni és Sebők Attila nem adnak nevet a kisrackáknak

A bárány és az őz

A racka jól tejelő juhfajta, legalábbis papíron. Hatvanliter tej fejhető ki anyánként, de ritkán fejik. Csemőn sem: a juhok vadtermészete miatt ez nagy kihívásokkal járó feladat lenne. Gyapja is durva, ígyfinom szövetek készítésére nem jó (nemezkészítésre viszont kiváló). A rackáthúsáért érdemes tartani. A Csuda-tanyán karácsony táján, kilenc-tíz hónaposkorukban vágják a legtöbb bárányt. Bár húsvéti báránynak is gyakran keresik, aracka erre nem alkalmas, mert négy-hat hetesen még "kis piszkák" afajta egyedei. "Vétek két kiló húsért levágni azt a csöpp állatot" -mondja Fanni. A húsvétra levágott húsbárányok ötször akkorák, mint az azonoskorú rackák. Csak két, két és fél éves korukra érik el azt a súlyt, amit ahúsfajták hat-nyolc hónaposan. Az öregebb rackákat ínyenceknek adják el, akikcsodás pörköltet készítenek belőle. "A trófea, ami a karámon van, egy öregkosé volt. Egy törzsvásárlónk vette meg, és olyan finom pörkölt lett belőle,amilyet még életében nem evett. Igaz, egy egész napon át főzte" - idézifel Attila. A fiatal racka húsa viszont tökéletes belépő a

"A múlt nyáron rendeztünk egy tánctábort, és mondtuk agyerekeknek, hogy rackapörkölt lesz túrós csuszával. Viszolyogtak tőle, főleg,amikor megérezték az illatát, ám néhányan megkóstolták, és kellemesencsalódtak. Végül mindannyian úgy ették, hogy csak néztük" - idézi felAttila, aki a bárány- és az őzhús íze között helyezi el a rackáét. Kevésbéfaggyús a húsa, mint a közönséges birkának, inkább márványos, hisz'folyamatosan mozog. "Van a környéken egy vadásztársaság, annak a vezetőjea mi rackahúsunkkal nevezett egy vadfőző versenyre. Muflon kategóriában győzöttvele... Ha szépen le van hártyázva, nem is lehet első ránézésre megmondani,hogy bárány vagy vad."

Sebőkéktől sok gazdálkodó élő rackát vásárol, az utóbbi hónapokbanhat anyát adtak el törteli, ceglédi, kecskeméti tanyákra. A húsra viszontjelentős vásárlói igényt mind ez idáig nem tapasztaltak. Előfordult, hogykóstolónak elosztogattak egy bárányt ismerősöknek és piacon, de "nemostromoltak bennünket a vevők, hogy duzzasszuk fel az állományt húsz-harmincanyára. Sajnos nincs még annyira divatban, mint a mangalicaPedig hosszú távon csak akkor van jövője a rackának, ha leszrá kereslet, mert akkor előbb-utóbb megjelenik az azt kielégítő kínálat is. Úgylehet megmenteni ezt a nemes magyar állatfajtát, hogy keressük és eszünk belőle.Az űrlap alja